Késő este van, és végre csend. Gondolkodom az élet dolgain. Olyan kicsit, mintha ittam volna egy pohárka ötputtonyost...de nem:) Sok benne a cukor. Ritkán iszom, és sosem egyedül...és általában gintonicot, kevés ginnel és sok cukormentes tonikkal :) Szóval gondolkodom az élet dolgain. A saját, "kis tyúkszaros" életem dolgain.
Jovi a blogján azt kérdezi az egyik írásban, hol vannak az emberek. Úgy értem, akik egy adott helyzetben, egy adott projektet tűznek ki maguk elé, és valameddig...akármeddig elérnek, majd egyszercsak agylövést kapnak, és hagyják a fenébe az egészet....körülöttük hol vannak az emberek? Nincs ott senki, aki egy jól irányzott atyai-jóbaráti rúgással helyretenné őket...?
Egy cikket olvastam ma egy újabb celebről....nem akarok neveket írni, de a sor hosszú filmproducertől kezdve énekesnőn át a humoristáig sokmindenki állt már a fogyása miatt (is) rivaldafényben. Aztán amekkora hírverés, utána akkora csend...és pár hónap vagy év múlva ott van a celebünk is, ahol sokan mások....sehol. Mert kövér megint.
Hol vannak az emberek? Körülöttük.....körülöttünk. Nem olvassa el senki a cikket, amiben megkérdezi a kérdező az egyik alanyt, hogy mi hiányzik a legjobban...? A válasz: a rántott hús, mert abból csak módjával ehetek.....Hát de ha ehet, akkor az nem hiányzik.....hiszen eszik az Istenadta belőle....csak nem eleget, ugye. Akkor most mi hiányzik, a zabálás.? Vagy mi a szösz? Olyan nincs, hogy hát kérem leszoktam a dohányzásról, és nagyon hiányzik, mert csak fél dobozzal szívhatok egy nap......Minden hasonlat sántít, ez is. Tudom.
Tegnap (2011 június) ettem egy szelet tortát a kisfiam születésnapi tortájából, amit a feleségem készített. Azelőtt 2010 márciusában, a nagyfiam születésnapi tortájából ettem utoljára édességet. (Úgy értem tortát, sütit, ilyesmit....mert édes dolgokat, mint mondjuk eper, banán., vagy zöldborsó....vagy light joghurt....szóval ezeket eszem, de olyan édességre gondolok, amilyen egy tortaszelet...na :) De könyörgöm, ha az elmúlt másfél évben minden másnap letoltam volna egy szelet valamilyen cukrászsüteményt, akkor nem mondhatnám, hogy hát kérem a süti...a süti az, ami nagyon hiányzik. Vagy ez csak azén hülye logikám szerint sántít....?
Az üzenet ezúttal sem más nekem, mint oly sokszor volt már. Jelesül, hogy kurva ez a világ, mégpedig rossz kurva. Az ember azt gondolná, hogy egy celeb...egy híresség, egy valaki...annak számít, mennyire hiteles. Annak....bocsánat - NEKI- számít, hogy amit vállal, amit tesz, amögött mi van. Mert felelőssége van, hiszen rivaldafényben van, újságok címlapjain, sok ezren olvassák, nézik tisztelik, szeretik. Sokaknak lehet fontos, amit ő tesz, amit ő mutat, képvisel, üzen. Hát mit üzennek akkor? Hogy nem számít, ki mikor mit hazudik, mert úgysem a hitelességen múlik semmi sem, hanem a kapcsolatokon, a pénzen, a pozíción? Sajnos nekem ez jön le. Pedig kár.
Kivételek mindig vannak. Kár, hogy most egy sem jut eszembe. Pedig bizonyára van olyan, aki sok-sok súlytól megszabadult tartósan és példát statutálva másoknak, továbbá tette mindezt minden olyan méltatlan eszköz nélkül, mint gyomorgyűrű, vagy gyógyszerek, avgy bypass, vagy mittudomén. Szóval hogy "csak" akaraterő, meg elhatározás.....meg józan logika, felelősség, előrelátás....szeretet. Mert ha valaki valaki, akkor bizony általában nem viccből az. Van ez a hülye kényszerképzetem, hogy nyilván nem véletlenül sztár az, aki sztár. Azért sikeres, befutott, népszerű, sokat foglalkoztatott ember, mert értékes, mert okos, mert tehetséges, mert komoly, mert nagy kaliberű, mert felelős, és sorolhatnám. És e mögött az okfejtés mögött olyasmi van, ami ennek ellentmond. És az bizony baj, mert akkor alapjaiban ingatja meg a dolgot.
Egyáltalán nem szeretek elítélni senkit sem. Tényleg. határozott véleményem sok mindenről van, de ítélkezni nem lehet. Pláne nem nekem, aki messze nem vagyok különb sem a Deákné vásznánál, sem más hétköznapi júzernél. Esendő, sokat hibázó ember vagyok. De sikerült erőt merítenem. Ezt az erőt hiányolom a celebjeinknél.
Én nem vagyok valaki. Szar kimondani, depláne leírni, de én egy senki vagyok. Viszont pont ezért lehetek bárki, sőt akár mindenki is. :) Szóval hogy nem én vagyok az, aki meg tudna mozgatni sok-sok embert, aki hitet önthetne a saját példájával másokba. És a vicc az, hogy ha nekem, és még sok más embernek (akik hozzám hasonlóan senkik) sikerül, akkor már ugyan miért nincs egy celeb sem, akinek szintén sikerül....? Egy interjú kapcsán olyan bődületeket olvasok, hogy az adott emberről kialakított-rendszerint pozitív- képem kártyavárként omlik össze egy szempillantás alatt. Ezek az emberek nem lehetnek ennyire....ilyenek. Nem lehet, hogy ne lássák át/értsék meg a dolgokat....hiszen ők azok, akik a társadalom szürke napszámosai közül kiemelkednek...neeem? Az emberben ilyenkor előjön az értetlen...
Ezt az erőt, ezt a csít kellene valahogy bedefiniálni.....valahogy megfogalmazni. Az emberek alapból elég szűk látókörűek tudnak lenni. Ha adva van egy cél, amit én el akarok érni, akkor rögtön elkezdem gyűjteni ellene a tényeket, majd kreálok egy sor feltételt, ami általában eleve képtelenség, így máris előállt a képlet, miszerint töketlen barom helyett egy szerencsétlen áldozat vagyok. Lefogynék én, dehát sajnos.....és ezek nagyon alattomos dolgok, mert igazak ám mind. Hogy nincs időm magammal foglalkozni, hogy nincs elég pénz, és az olcsóbb étel az egészségtelenebb, hogy kisebb bajom is nagyobb ennél, hogy nincs idő....nincs semmi. És igaz is mind... egyik sem kell hogy ne legyen igaz. De közben meg az kellene valahogy belelátni a dologba, hogy mennyire baromi fontos az attitűd. Hogy ha a hozzáállásom innen indul, akkor eleve nem vezet az út sehova. Kicsit olyan ez, amikor valaki azt hajtogatja évekig, hogy a francba, külföldre kéne menni élni, mert ott jobban megfizetik az embert, jobb az életszínvonal, nyugodtabb az élet....de nem lehet, mert....és akkor zutty nincs pénz/mi lenne a gyerek iskolájával/stb (gyűjtöm a tényeket, hogy miért nem)....és megint zutty: ha lenne egy tuti állás/elég lóvé/ vagy ne lenne az anyámék/ a barátok/ a munkám (kreálok egy sor feltételt). Így le vagyok védve, elbújtam egy sor okos igazság mögé....és nincs ott az erő. A fogyás témát is úgy látom, hogy sokaknál működik így. És ezért tud megélni a sok kókler, aki hülyeséget ígér. Mert az emberek hajlamosak elhinni egy olyan baromságot, amit más dologgal kapcsolatban öt perc alatt porrá zúznának az érveikkel, de ha a saját kis eltérítő mechanizmusukba puzzle-ként illik bele, akkor elhisznek. Beveszek egy kapszulát, és ég a zsír. Aha. Hogyne. Fogyás éhezés nélkül. Persze. Naná. Feltétlenül. Ilyenkor ma már dühös leszek....ha ilyennel találkozom. Miért nem értik meg az emberek, hogy ilyen nincs?
Kérem szépen, fogyás éhezés nélkül nincs. Ez biztos. De nem baj, mert ha valaki azért kövér, mert sokat eszik,akkor kevesebbet kell ennie, hogy fogyjon. És ha hozzászokott a sok ételhez, akkor éhezni fog, amikor kevesebbet kap. Ez ennyire bonyolult lenne? Miért nem látják be az emberek, hogy az élet nem ilyen? Hogy pénzem nem lesz csak úgy...mert olyan csak a mesében van. Nincs kibúvó, nem lehet tutira menni, nincs garancia. Ha vízbe megyek, vizes leszek. Ha a fejem a falba verem, beütöm. ha széllel szemben pisilek, összepisilem magam. Vég nélkül lehetne sorolni. Talán ott kellene megfogni a dolgot, hogy nem elkerülni kell az éhezést, hanem erőt kell gyűjteni az elviseléséhez. Talán...nem tudom.
Jovi a blogján azt kérdezi az egyik írásban, hol vannak az emberek. Úgy értem, akik egy adott helyzetben, egy adott projektet tűznek ki maguk elé, és valameddig...akármeddig elérnek, majd egyszercsak agylövést kapnak, és hagyják a fenébe az egészet....körülöttük hol vannak az emberek? Nincs ott senki, aki egy jól irányzott atyai-jóbaráti rúgással helyretenné őket...?
Egy cikket olvastam ma egy újabb celebről....nem akarok neveket írni, de a sor hosszú filmproducertől kezdve énekesnőn át a humoristáig sokmindenki állt már a fogyása miatt (is) rivaldafényben. Aztán amekkora hírverés, utána akkora csend...és pár hónap vagy év múlva ott van a celebünk is, ahol sokan mások....sehol. Mert kövér megint.
Hol vannak az emberek? Körülöttük.....körülöttünk. Nem olvassa el senki a cikket, amiben megkérdezi a kérdező az egyik alanyt, hogy mi hiányzik a legjobban...? A válasz: a rántott hús, mert abból csak módjával ehetek.....Hát de ha ehet, akkor az nem hiányzik.....hiszen eszik az Istenadta belőle....csak nem eleget, ugye. Akkor most mi hiányzik, a zabálás.? Vagy mi a szösz? Olyan nincs, hogy hát kérem leszoktam a dohányzásról, és nagyon hiányzik, mert csak fél dobozzal szívhatok egy nap......Minden hasonlat sántít, ez is. Tudom.
Tegnap (2011 június) ettem egy szelet tortát a kisfiam születésnapi tortájából, amit a feleségem készített. Azelőtt 2010 márciusában, a nagyfiam születésnapi tortájából ettem utoljára édességet. (Úgy értem tortát, sütit, ilyesmit....mert édes dolgokat, mint mondjuk eper, banán., vagy zöldborsó....vagy light joghurt....szóval ezeket eszem, de olyan édességre gondolok, amilyen egy tortaszelet...na :) De könyörgöm, ha az elmúlt másfél évben minden másnap letoltam volna egy szelet valamilyen cukrászsüteményt, akkor nem mondhatnám, hogy hát kérem a süti...a süti az, ami nagyon hiányzik. Vagy ez csak azén hülye logikám szerint sántít....?
Az üzenet ezúttal sem más nekem, mint oly sokszor volt már. Jelesül, hogy kurva ez a világ, mégpedig rossz kurva. Az ember azt gondolná, hogy egy celeb...egy híresség, egy valaki...annak számít, mennyire hiteles. Annak....bocsánat - NEKI- számít, hogy amit vállal, amit tesz, amögött mi van. Mert felelőssége van, hiszen rivaldafényben van, újságok címlapjain, sok ezren olvassák, nézik tisztelik, szeretik. Sokaknak lehet fontos, amit ő tesz, amit ő mutat, képvisel, üzen. Hát mit üzennek akkor? Hogy nem számít, ki mikor mit hazudik, mert úgysem a hitelességen múlik semmi sem, hanem a kapcsolatokon, a pénzen, a pozíción? Sajnos nekem ez jön le. Pedig kár.
Kivételek mindig vannak. Kár, hogy most egy sem jut eszembe. Pedig bizonyára van olyan, aki sok-sok súlytól megszabadult tartósan és példát statutálva másoknak, továbbá tette mindezt minden olyan méltatlan eszköz nélkül, mint gyomorgyűrű, vagy gyógyszerek, avgy bypass, vagy mittudomén. Szóval hogy "csak" akaraterő, meg elhatározás.....meg józan logika, felelősség, előrelátás....szeretet. Mert ha valaki valaki, akkor bizony általában nem viccből az. Van ez a hülye kényszerképzetem, hogy nyilván nem véletlenül sztár az, aki sztár. Azért sikeres, befutott, népszerű, sokat foglalkoztatott ember, mert értékes, mert okos, mert tehetséges, mert komoly, mert nagy kaliberű, mert felelős, és sorolhatnám. És e mögött az okfejtés mögött olyasmi van, ami ennek ellentmond. És az bizony baj, mert akkor alapjaiban ingatja meg a dolgot.
Egyáltalán nem szeretek elítélni senkit sem. Tényleg. határozott véleményem sok mindenről van, de ítélkezni nem lehet. Pláne nem nekem, aki messze nem vagyok különb sem a Deákné vásznánál, sem más hétköznapi júzernél. Esendő, sokat hibázó ember vagyok. De sikerült erőt merítenem. Ezt az erőt hiányolom a celebjeinknél.
Én nem vagyok valaki. Szar kimondani, depláne leírni, de én egy senki vagyok. Viszont pont ezért lehetek bárki, sőt akár mindenki is. :) Szóval hogy nem én vagyok az, aki meg tudna mozgatni sok-sok embert, aki hitet önthetne a saját példájával másokba. És a vicc az, hogy ha nekem, és még sok más embernek (akik hozzám hasonlóan senkik) sikerül, akkor már ugyan miért nincs egy celeb sem, akinek szintén sikerül....? Egy interjú kapcsán olyan bődületeket olvasok, hogy az adott emberről kialakított-rendszerint pozitív- képem kártyavárként omlik össze egy szempillantás alatt. Ezek az emberek nem lehetnek ennyire....ilyenek. Nem lehet, hogy ne lássák át/értsék meg a dolgokat....hiszen ők azok, akik a társadalom szürke napszámosai közül kiemelkednek...neeem? Az emberben ilyenkor előjön az értetlen...
Ezt az erőt, ezt a csít kellene valahogy bedefiniálni.....valahogy megfogalmazni. Az emberek alapból elég szűk látókörűek tudnak lenni. Ha adva van egy cél, amit én el akarok érni, akkor rögtön elkezdem gyűjteni ellene a tényeket, majd kreálok egy sor feltételt, ami általában eleve képtelenség, így máris előállt a képlet, miszerint töketlen barom helyett egy szerencsétlen áldozat vagyok. Lefogynék én, dehát sajnos.....és ezek nagyon alattomos dolgok, mert igazak ám mind. Hogy nincs időm magammal foglalkozni, hogy nincs elég pénz, és az olcsóbb étel az egészségtelenebb, hogy kisebb bajom is nagyobb ennél, hogy nincs idő....nincs semmi. És igaz is mind... egyik sem kell hogy ne legyen igaz. De közben meg az kellene valahogy belelátni a dologba, hogy mennyire baromi fontos az attitűd. Hogy ha a hozzáállásom innen indul, akkor eleve nem vezet az út sehova. Kicsit olyan ez, amikor valaki azt hajtogatja évekig, hogy a francba, külföldre kéne menni élni, mert ott jobban megfizetik az embert, jobb az életszínvonal, nyugodtabb az élet....de nem lehet, mert....és akkor zutty nincs pénz/mi lenne a gyerek iskolájával/stb (gyűjtöm a tényeket, hogy miért nem)....és megint zutty: ha lenne egy tuti állás/elég lóvé/ vagy ne lenne az anyámék/ a barátok/ a munkám (kreálok egy sor feltételt). Így le vagyok védve, elbújtam egy sor okos igazság mögé....és nincs ott az erő. A fogyás témát is úgy látom, hogy sokaknál működik így. És ezért tud megélni a sok kókler, aki hülyeséget ígér. Mert az emberek hajlamosak elhinni egy olyan baromságot, amit más dologgal kapcsolatban öt perc alatt porrá zúznának az érveikkel, de ha a saját kis eltérítő mechanizmusukba puzzle-ként illik bele, akkor elhisznek. Beveszek egy kapszulát, és ég a zsír. Aha. Hogyne. Fogyás éhezés nélkül. Persze. Naná. Feltétlenül. Ilyenkor ma már dühös leszek....ha ilyennel találkozom. Miért nem értik meg az emberek, hogy ilyen nincs?
Kérem szépen, fogyás éhezés nélkül nincs. Ez biztos. De nem baj, mert ha valaki azért kövér, mert sokat eszik,akkor kevesebbet kell ennie, hogy fogyjon. És ha hozzászokott a sok ételhez, akkor éhezni fog, amikor kevesebbet kap. Ez ennyire bonyolult lenne? Miért nem látják be az emberek, hogy az élet nem ilyen? Hogy pénzem nem lesz csak úgy...mert olyan csak a mesében van. Nincs kibúvó, nem lehet tutira menni, nincs garancia. Ha vízbe megyek, vizes leszek. Ha a fejem a falba verem, beütöm. ha széllel szemben pisilek, összepisilem magam. Vég nélkül lehetne sorolni. Talán ott kellene megfogni a dolgot, hogy nem elkerülni kell az éhezést, hanem erőt kell gyűjteni az elviseléséhez. Talán...nem tudom.
1 comment:
well said
Post a Comment