Saturday 4 June 2011

Önismeret és lojalitás

Több sikersztori kering fent a neten. Fogyásos, persze. Vannak köztük olyanok is, amik így első ránézésre is tuti kamu történetek. Vagy színtiszta markeing. Reklám, semmi több. Újabb terméket eladni, ez a célja. Vannak olyan több ízben, több helyütt előforduló motívumok, amik újabb gondolatokat ébresztenek bennem. Érdekesség, hogy a már eddig általam sokszor észrevett pénz-fogyás reláció máshogy is jelen van. Jelesül a szokásos tény mellett, hogy ti. az egészségesebb ételek rendre többe kerülnek, az idő is pénz, mint ugye tudjuk. És ha valakinek családja, egzisztenciája van, akkor bizony költségvetése is, ami alapja az idő-pénz tengely. Ebbe a büdzsébe kell beleszuszakolni azt a törekvést, amitől eredményt várunk. Nem könnyű.

Egyáltalán nem az, mert az élet nemcsak magunkról szól. Hogy szólna csak magunkról....én merem állítani, hogy elsősorban nem magunkról szól az életünk. A legtöbb embernek van egy célja, ami felé megy. Kimondva, kimondatlanul, de van. Sajnos sokszor a céllá maga az életben maradás, máshogy mondva a felszínen maradás válik. És ilyenkor az ember fogódzót keres, mert oda mégsem juthat el, hogy növény vagyok, életem értelme a fennmaradás. És akkor jön sokszor, hogy életem értelme a gyerekem, hogy többre vigye, hogy boldogabb legyen, blablabla. Ezzel semmi gond nincs, csak ahhoz, hogy önmagunkra tudjunk koncentrálni, kell a pénz mellé egy kis -vagy nem is csak kicsi- idő is. Vagy mert a mozgás veszi el, vagy mert a lelki, agyi tréning. De kell. Lehet, hogy autóvezetés közben, lehet hogy egy kádnyi forró vízben, lehet hogy hajnalban, amikor mindenki alszik még, vagy a laptop mögé bújva elmerengve....de kell találni időt, hogy magunkba szálljunk, és betréningezzük az agyunkat arra, amit el akarunk érni.

Nem szeretem az általánosítást, ez amolyan determinált dolog nálam, ahogy a pacifizmus is :) Tartózkodni szoktam az ex cathedra kijelentésektől. Az élet megtanított arra, hogy az éremnek sokszor több oldala van, mint kettő. És nem vélem úgy, hogy ha valaki kövér, akkor igénytelen, lusta disznó, aki két pofára zabálja kanállal a zsírt meg a cukrot. Nem ismerhetek minden kövért, mit tudhatom én, kinek milyen élete van, kit mi motivál, mi történt vele az életben, mik a szokásai, és miért, milyen az egészsége és miért...sorolhatnám. Úgy gondolom, mindenkinek önmagához van meg a kulcsa. Mindenkinek saját magának kell tudni, miből mit tud kihozni. Mi indítja be, mi képes hajtani. Mások sikersztorija hozzá tud tenni az övéhez, vagy elvesz abból. Nekem nagy szerelmem a gitár, lelkes amatőr vagyok, bár egyszer még profi is voltam :) a szó klasszikus értelmében persze. Nem tudom elképzelni az életem a zene és a gitár nélkül. A nappalimban 5 gitár lóg a falakról, és mindegyiket kézbe veszem hetente pár alkalommal. Rajongok a jó zenéért, ami igényes, műfajtól függetlenül. Tanítottam is már gitározni másokat, sőt, jelenleg is foglalkozom a saját srácaimmal....és tudom azt, hogy van, akire úgy hat mások sikere, hogy elkedvetleníti. Van olyan, aki miután kitalálja, hogy gitározni akar, és meghallgatja mondjuk a Snétberger Ferit, utána azt mondja, hogy na jó, hagyom a francba az egészet, én így úgyse sose...az ilyen tanítványt is máshogy kell kezelni. Alapvető, hogy ismerjük magunkat, és képesek legyünk előre látni a reakcióinkat. Úgy gondolom, ez is egy olyan dolog, ami nem mindig és nem mindenkinél egyértelmű.

No comments: