Saturday 12 May 2012

Mezítlábas kölykök avagy az öreg sárkány tényleg hátraveti-e a fejét....

Akinek van gyereke, az bizonyára ismeri azt a semmi máshoz nem hasonlítható látványt, amikor a gyerkőc önfeledten birtokba veszi a természetet. Amikor mezítláb rohan a homokban, vagy a friss füvön, vagy amikor belegázol a Balatonba, vagy akármilyen más élővízbe. A srácok arcán olyankor megfigyelhető az önfeledt, szabad, ősi öröm. Gondolom más szülő is igyekszik olykor megörökíteni ezeket a fantasztikus pillanatokat.

Hiszem, hogy mi felnőttek sokszor keressük ezt az érzést. Tovább megyek: akár tudatosan, akár tudat alatt, általában ennek az érzésnek a birtoklásvágya hajt bennünket. Kínát nem nagyon lehet megkerülni...már képletesen persze. Kína világhatalom, minden ötödik ember a bolygón kínai. Továbbá számtalan dolog van, amit ők találtak fel, vagy ki, és az egészséges életmód kapcsán is rendre előkerülnek a kínaiak. Ha már életmód, akkor étrend és ételek....mit esznek a kínaiak? Most abba ne menjünk bele, hogy milyen a kínai kaja, én inkább arról beszélek, hogy Kínában kevesebb túlsúlyos él, mint például Európában. Nyilván ez is összetett dolog, hiszen közrjátszik a szegénység, a speciális körülmények. De ha egy Európai nagyvároshoz hasonló kínai nagyvárost veszünk górcső alá, akkor is szignifikánsan kevesebb a kövér ember. Oké, sok fehérjét esznek, nyomatják a Thai Chi-t, tehát mozognak és foglalkoznak a testükkel.  Ugyanakkor számukra a kövér ember csupa pozitív dolgot jelent. A férfi minél kövérebb, annál gazdagabb, annál "nagyobb", mindenféle értelemben. A kínai nők szemében a nagy darab férfi az sokszor inkább pozitív, mint negatív. Hogy honnan veszem mindezt...? Nos, annak idején egy általam Piroskának elkeresztelt lánytól tanultam kínaiul....azért hívam Piroskának, mert Wang volt a neve, ami kínaiul vöröset jelent, és elég általános név. Vele sokat beszélgettünk erről. 

De hogy miért hozom ezt fel? Azért, mert szeretném megérteni az ember működését, szeretném felfogni, hogy egy fejlődő gazdaságban miért tövényszerű, hogy az emberek többsége túlsúlyos. Nyilván egy testes része a dolognak ráhúzható a jólétre, a fogyasztói társadalom elvárásaira, meg a manipulatív reklámokra, továbbá a lelki problémákra, valamint az orális fixációkra. Azon kívül a stresszre, az alkoholra, a cigire, továbbá Gyurcsány Ferencre és Orbán Viktorra is....egyértelműen...

De most komolyan: hány olyan embert ismerünk, aki túlsúlyos, és imádnivaló? Akit szeretnek, aki pozitív, és sikeres, és kedves? Aki segítőkész, őszinte, és aranyos? Én a magam részéről elég sokat. Mindannyian hallottuk már szerintem azokat a mondatokat, hogy a nevetés hízlal...és ha már Kína: mi a helyzet Buddhával....? A kövér az enyhe kifejezés, mégis a mosolygó Buddha szimbóluma hirdeti a jópéldát. A keleti vallásokban a megvilágosodott ember az, aki mentesül a további sok földi szenvedéstől. Szidhártha Buddha a tanítás szerint azért indult útnak, hogy meglelje a boldogságot. És az út végén meg is lelte, önmagában. Most akkor hogy áll össze a boldogság, az elégedettség, a nirvána.....a borzasztó túlsúllyal...?

Lehet, hogy ez csak számomra hordoz valami ellentmondást, és csak én nem látom emögött az evidens valóságot. Mindenesetre én úgy látom, hogy a "szeretet hizlal". A jó emberek általában kövérebbek, mint a rosszak. Máshogy fogalmazva, én nagyon sok jó embert ismerek, aki túlsúlyos, és imádnivaló személyiség. 

Abban a Thai Chi-ben, amit egykor én tanultam, az egyik figurának ez a neve: Az öreg sárkány hátraveti a fejét.....Maga a gyakorlat a szokásos lassú haladású, folyamatos mozgás, ám a végén egy -az egész gyakorlathoz képest- gyors, szinte hirtelen fordulattal kell magunk mögé nézni. Szeretem a metafórákat.....és óhatatlanul merült fel bennem, hogy vajon ez a gyakorlat jelképezhetné akár az optimális étrenddel kapcsolatos álláspontokat is. Van egy trend, van egy megcélzott állapot, ami felé haladunk, már aki foglalkozik ezzel a kérdéssel. És van egy út, ami elvezet oda. Sok cél van az életben, és vannak olyan célok, is, amikhez soha nem vezet ugyanaz az út. Talán ezért fontos, hogy néha "hátravessük a fejünket", és megnézzük, mi van mögöttünk.  

No comments: