Thursday 8 November 2012

A szabadság n-edik megközelítése

Még a középiskolában volt feladat, azt hiszem filozófiaórán, hogy a tanár mondott tíz szót egymás után, kis szünetet hagyva mindegyik között, és nekünk le kellett írni az első szót, ami eszünkbe jut annak a másik szónak a hallatán. Világos, hogy az asszociációnkra irányult a feladat. A tizedik szó volt a szabadság, és mindenkiét felolvasva, ezt boncoltuk aztán tovább. A legtöbben hazánk klasszikusa után persze rögtön a "szerelem"-re asszociáltak, köztük én is, szomorúan véve tudomásul, hogy nem tartozom azon kevesek közé, akik ennél egzotikusabb szavakat vetettek papírra.

A szabadság nagyon fontos dolog, és azt hiszem, hogy az evés-életmód kérdéskörben is kulcsfontosságú. Legelső sorban azért, mert abban a pillanatban, amint elkezdjük korlátozni azt, hogy mit együnk, gátat akarunk szabni a feltörő vágyak ösztönök vagy a média által irányított hullámainak. Úgy érezzük, a szabadságunkat korlátozzuk, hiszen nem ehetünk akármit és akármennyit.Van benne valami.

Megközelíthetjük onnan is, hogy én döntöm el szabadon, mit akarok enni, és mit nem. Azaz szabadon szárnyalok az ösztöneim és a vágyaim felett. Ez is egyfajta szabadság talán. Az éremnek általában több oldala van, és azt hiszem, az egyénnek a saját életminősége függ attól, hogy a tényekhez hogyan áll hozzá. Vagy persze a fogalmakhoz. Eldönthetem, hogy szenvedek az első körben leírt szabadságom elvesztésétől, vagy örülök a második körben leírt szabadságom megélésétől.

Bennem felmerült egyfajta N-edik megközelítés is. 

Amikor először hallottam a monodiétáról, legyintettem, hogy micsoda marhaság. Mondták, hogy a Palik Laci három évig evett pattogatott kukoricát. (Ráadásul pont azt...). De most jobban belegondolva egyáltalán nem akkora marhaság. Rugaszkodjunk el a szélsőségektől, és ne azt mondjuk, hogy pattogatott kukorica, hanem vegyünk egy egyszerű, 3-4 alkotóelemből álló étrendet, ami optimálisan tartalmazza a szükséges kalóriát, fehérjét, zsírt, szénhidrátot, rostot, vitaminokat, ásványi anyagokat, stb. Ha valaki egyszer összeállítja ezt az étrendet, és onnantól kezdve kizárólag ezt fogyasztja, akkor nem kell soha azzal terhelnie az agyát/idejét/energiáját/stb. hogy kitalálja, mikor, mit főzzön, mikor mit egyen, és mennyit. Ha tovább gondolom, és még megszórom a dolgot olyan kritériumokkal, mint pl. hogy nem csak az étel maga, hanem a mennyiség is legyen szabott, és álljon az a 3-4 összetevő olcsón és akárhol beszerezhető alapanyagokból, akkor nemcsakhogy a tervezés és a megvalósítás terén lesz szabad kapacitás, hanem a források terén is, azaz olcsóvá váik az étrend, és a beszerzés sem lesz bonyolult. És ha valóban alapanyagokról beszélünk, akkor főzni sem kell.

Mit kapunk tehát eredményül? Egy olcsó, könnyen és gyorsan beszerezhető és fenntartható étrendet, amin nem kell gondolkodni, nem kell agyalni, és nem kell elkészíteni sem. Mellette felszabadul nagyon sok agyi kapacitás, nem terheli le az embert az evés körüli állandó fejmunka. Igaz, a főzés persze nagyszerű dolog, kreatív alkotómunka, aminek látványos eredménye van. Ez nem is kérdés. Ugyanakkor ha az ember a saját diétáján agyal, akarva-akaratlanul is időt tölt az ételekkel, gondolatban. Nem biztos, hogy ez hozzájárul a diéta betartásához. Éppenhogy el kellene terelni a gondolatokat az evésről, az ételekről.

Nem foglalok állást ebben a kérdésben. De az biztos, hogy ez is egyfajta szabadság, aminek nyilván lehet örülni, hovatovább élvezni azt. Mindenki külön világ, ezt sokszor elmondtam már, (és el is fogom még nyilván :), szóval ki-ki válogathat, melyik szabadságból kér, és melyiket tudja megélni.

10 comments:

Anonymous said...

Az önmegtartóztatás,a lemondás,az aszketizmus felemel.Ebben hiszek. Az írásod második fele praktikus szempontból közelíti meg a tápanyag optimális bevitelét,de lemond a változatosság gyönyöréről. Mégsem érzem felemelőnek.Váltsunk át robotüzemmódba? Úgy gondolom,hogy figyelembe kell venni az évszakok váltakozásaitól kezdve (idény gyümölcsök,zöldségek) a társadalmi elvárásokon át az egyéni ízlés változásait is. Ráadásul öröm az is,ha kombinálhatok.Most nálam az 5 étkezésből 3 fix,tudom előre hetekkel,hogy mikor mit fogok enni,az ebéd rugalmas,és az uzsonna is(ami mindig zöldség),amit el kell készíteni,variálni... Szóval,megtalálható az automatizmus is és a kreativitás,a választás szabadsága is.Az,hogy kinél,milyen arányban van ez,egyéni döntés,lehetőség.Nálam ez a jó,ez örömmel tölt el,mint ahogy írásaid olvasása is. Köszönet érte! Tibi

Alan said...

Nem dehogy....nem kell a robot üzemmód :) Épp ezért írtam, hogy nem foglalok állást. A dolog sokrétű, lehet variálni, csak azt akartam írni, hogy ebből az irányból is lehet közelíteni. Állítólag Einstein-nek azért volt egy csomó pontosan ugyanolyan színű és fazonú ingje/nadrágja/zakója/stb. mert nem akart energiát és időt pazarolni az olyan "felesleges" dolgokra, mint kitalálja minden reggel, hogy aznap mit vegyen fel :D:D:D
Köszönöm a kommentet.

Anonymous said...

Szia Alan!
Érdekes a téma. :)Mostanában úgy állok hozzá, hogy szabad nekem enni is, de szabad nem enni is,szabad sokat enni, de szabad keveset is. A szabad választásom mostanában a napi 1200 kcal, és ebbe szabad nekem olyan ételeket tenni ami egészséges, laktató, de tehetek bele mást is.Én biztos nem tudnék hosszú ideig csak egyfélét enni, bár ki tudja, ez is lehet szabad választás.Az örömöm így a 82. napon a -16.5kg.(ezt le kellett írnom!)Ami nehéz dolog nekem mostanában az a mozgás,nincs még bennem elég motiváció hozzá.
Üdv: Rapi

Alan said...

Szia Rapi,

Wooww, gratulálok, komoly eredmény :D:D Csak így tovább! Köszönöm a hozzászólást. :)

Anonymous said...

Szia Rapi! Én is gratulálok! Mennyiről indultál és mi a célod?
Alan! Olvastam egy hozzászólásodat egy másik blogon fegyencedzéssel kapcsolatban.Félreérthettem talán valamit,de tényleg úgy érzed,hogy nem könnyű mozognod..,vagy magát a mozgást volt nehéz elkezdened? Úgy gondolnám,hogy ekkora teher letétele után rengeteg energiád van és élvezed a sportot..
Tibi

Alan said...

SZia Tibi,

Jól gondolod, tényleg tele vagyok energiával, és nem arról van szó, hogy nem könnyű mozognom. A fegyencedzésben azt szeretem, hogy rövid, de hatékony mozgásforma. Eddig az aerob típusú mozgásokat erőltettem (futás, bicikli, tenisz, ilyesmi), amik nagyon sok időt vesznek igénybe. Ehhez képest a fegyencedzéssel fél óra alatt végzek el egy sorozatot, ami nagyon praktikusan tud jönni. (Mondjuk a fogyáshoz egyik típusú mozgásnak sem volt köze - nálam :))

Anonymous said...

Szia Alan!
Tudom,hogy nem mozgástól fogytál le,de most mozogsz,mert ilyen akarsz maradni,és néha jó dolog egy jóízűt enni is... De ez a mozgásforma izmokat rak rád,ez motivál? Erős akarsz lenni és fitt? Mi a fittség nálad? A héten éreztem olyan izmokat a hátamban (fekvőtámasz),amit eddig sosem. Nagyszerű érzés-most,ahogy írok, most is feszül itt-ott. Jó edzéseket,majd írj róla..:) Tibi

Alan said...

Szia Tibi,
A motiváció baromi összetett dolog nálam, gondolom másnál is. Eleinte maga a képesség is tudott motiválni, mármint a puszta tény, hogy valamit meg tudok csinálni, az késztetett arra, hogy meg is lépjem. Most per pillanat a mozgásra a jó erőnlét motivál azt hiszem a leginkább. Mi a fittség nálam? Jó kérdés :) Mondjuk ha kimegyek focizni a 9-11 éves fiaimmal, és ők előbb dőlnek ki, mint én....pl. ez biztosan az. Vagy felpattanni a biciklire, és a 20 km-re lévő városba elkerekezni, majd visszajönni megállás nélkül. Ismerem, milyen amikor feszülnek az izmok, meg izomlázad van mindenütt, és igen, valóban nagyszerű érzés szerintem is :) Neked is további jó edzéseket,
Köszönöm a hozzászólást.

Anonymous said...

Keresztelo Janos sem varialt sokat mezet es saskat evett es szepen elelt 34 evet es akkor sem a dietajaba halt bele.

Alan said...

:) Na igen...