Sunday 18 November 2012

Plató - n.

Azt mondják a történelem ismétli önmagát. Ugyan én nem vagyok történelem, viszont megkerülhetetlenül vissza-visszatérnek ugyanazok a kérdések, problémák, amiken egyszer vagy többször már valahogy túljutottam. Ezúttal a plató-kérdés merült fel megint.

Azt mondják, akkor alakul ki a plató effektus, ha az anyagcsere lelassul, és a kevés bevitt kalória ellenére nincs fogyás, hanem a test alkalmazkodik a kevesebbhez, és ahhoz igazodva megteremti az egyensúlyt. Az egy dolog, hogy a logika megint az ablakban, hiszen ilyen alapon  ha több kalória menne be, akkor meg fel kellene gyorsulnia, ergo ahogy ennél nem fogy a delikvens, annál meg nem hízna...de hagyjuk ezt most. A lelassult anyagcsere ellen mit tehetünk? Hát, ugye a fehérjére kell figyelni, hogy meglegyen a mapi minimum, meghát persze a zsír-ch arányra, nyilván.

Amiért mégis zavarban vagyok, az az, hogy az elmúlt héten én bizony platózom, annak ellenére, hogy a bevitt kalóriám 1200 körül mozog naponta, és a napi arányok minden alkalommal nemhogy ideálisak, de általában fehérjéből sokkal több kerül be (van, hogy dupla annyi, amennyi az optimális). Étrendem lekorlátozódott a sárgarépa-alma-tojás vonalra, amibe néha bejátszik egy kis paradicsom, uborka, ill. sovány sonka. Pontosan ugyanezzel az étrenddel szaladt le az első héten több mint négy kiló. A második héten ez kilencven dekára esett vissza, és az elmúlt 6 napban megállt.

Természetesen a fegyencedzést minden reggel lenyomom, de aerob mozgást továbbra sem végzek. A fegyencedzéssel alaposan megdolgoztatom az izmaimat, és az eredménye is megvan. Amióta figyelem a méreteimet, még sosem volt 36-os a bicepszem például :) Mell, kar, váll, has, hát,comb...ezek az izomcsoportok vanank meghajtva a gyakorlatok által. (Fekvőtámasz, húzódzkodás, lábemelés)

Valamit ki kell találnom, hogy ezen túllendüljek, mert ha soha nem érem el a kitűzött célt, akkor sosem fogok tudni továbblépni, márpedig azért ennél változatosabb étrendre vágyom :)

Egyik kedvenc filozófusom, akire utalok a címben is, ezt mondta:

Legyőzni önmagunkat, barátom, minden győzelem között az első és a legszebb, viszont gyengének bizonyulni önmagunkkal szemben minden vereség között a legrútabb és a leghitványabb. Ez pedig arra vall, hogy mindnyájunkban háború folyik önmagunk ellen.

Ennek a gondolatnak a mentén tehát ha háború folyik bennem, az nem baj :) A lényeg, hogy ne vesztesként kerüljek ki a harcból :D


No comments: