Azt gondolnám, az évek során kialakult rutinom szinte csalhatatlan, ha becslésről van szó. A tegnapi nap folyamán ennek a szöges ellentéte derült ki. A becslésekre néha azért van szükség, mert akadnak olyan szituációk, amikor tervezetlenül döntök valami elfogyasztása mellett, és ez azt jelenti, hogy mivel a készítéskor nem mértem-számoltam semmit, ezért kénytelen vagyok saccolni. Például tegnap vadast készítettem zsemlegombóccal, nálunk ez az étel hús nélkül fut, valahogy így alakult ki. Csak a szósz és a gombóc. Mikor elkészültem vele, beküldtem az egyik gyereket, hogy faggassa a ki a másik két kisebbet, ki mit kér: vadast, vagy rizseshúst, ami tegnapról maradt. Visszajött a válasszal a gyerek: mindhárman rizseshúst kérnek. Hűtőből elővettem, szedtem ki három tálkába, zutty a mikróba, és mikor kijöttek a srácok, és látták, hogy az asztalon gőzölög a vadasmártás, meg sorakoznak a jénaiban a gombócok (mert a nagyfiam abból kért), Beni felcsattant, hogy ó, ő elfelejtette, hogy ez a vadas, ezt ő annyira szereti, ha tudta volna, akkor ilyet kér :)...így maradt egy adag frissen melegített rizseshús, amit végül én ettem meg. Hát így lehet, hogy tervezetlenül eszem valamit.
Namost ezzel semmi gond nincs, hiszen a rizseshúst nem olyan nehéz megtippelni...10 deka rizs, pár deka csirkemell, némi zsiradék. A történet az almáspitéről szól, amit desszertnek sütöttem. Helyes kockákra vágtam, porcukroztam, és olyan guszta lett, hogy hirtelen döntésből megettem egyet én is. Jól esett. Rohanásban voltam, végig sem gondoltam a számokat, és hasraütésszerűen beírtam magamnak 120 kalóriát. A piték nem voltak extrém nagyok, a szám jónak tűnt. Azonban ma reggel a szobabringán ülve mintegy passzióból gyorsan kiszámoltam az értékeket. Mivel én sütöttem a sütit, pontosan tudtam, hogy 40 deka liszt, 25 deka vaj, 12 deka cukor volt a tésztában, meg 10 deka tejföl, egy tojássárgája...meg vanília aroma és citromhéj, de az irreleváns :)...az alma másfél kiló volt, megborítva 12 deka cukorral, fahéjjal, ennyi. Ebből lett egy hosszúkás tepsi, amit 6 X 4 szeletre csapkodtam fel. Nem volt más dolgom tehát, mint összeadni az összetevőket, és leosztani 24-el. Háromszor is megcsináltam, mert nem akartam hinni a szememnek: nem 120 kalória volt, hanem 416! Több, mint háromszor annyi.
Katasztrófa nem történt, mert pont tegnap egy 30km-es extra bringázásom is volt...olyan szépen sütött a nap, hogy mentem egy kört a város körül...így az almás pités félrehajlásom ábszolájte belefért...de tanulságnak nagyon jó a történet. Ne bízzunk, csak a számokban...a látszat csal!
Apropó látszat....a sok kis apró részleten annyi minden tud múlni....pl. ma a nagylányommal vásároltam, és hazafelé a kocsiban elrágcsáltunk egy-egy szelet édességet. Ő egy Reeses Bar-t, én egy zabos cereal szeletet. Méretre ugyanakkora. Az élmény, az ízvilág, az evéssel eltöltött idő is ugyanaz. Csak a csoki 300 kalória, a zabos bigyóm meg 70.
Olyasmi ez, hogy a kisfiam ötször annyi kiwit eszik meg, ha felszeletelem kis falatokra, és a közepükbe egy-egy fogpiszkálót szúrok, majd egy tálcára rakva, a karomon nyeglén átlendített fehér konyharuhával úgy masírozok be vele a nappaliba, mint egy lakáj, miközben az általam fennhangon dúdolt Star-Wars bevonuló zene ütemére lépkedek. Rögtön fülig ér a szája, és még kétszer el kell ismételni a műveletet, és 6 db kiwit úgy eltüntetett, mint a huzat :) Mert a körítés olyan, ami kedvére való.
Sokszor eszünk vagy iszunk sok kalóriát a körítés miatt. Nekem tipikusan ilyen a kocsi-terület. Vásárlás után bevágódni a kocsiba, és miközben hazaautózok, elnyammogunk valamit családilag. Régebben ez általában valami frissen sült péksütemény volt, mondjuk pekándiós-almás táska....vagy langyos vajas croissant. De lehetőség szerint 3-4db...ugyanis nagyon finom és eteti magát LOL...Aztán a fogyókúrám során ez megváltozott szeletelt sajtra-sonkára...de ha nagyon szigorú volt a kitűzött cél, akkor előre készültem, és vittem magammal otthonról megpucolt, és hasábokra vágott sárgarépa "stick"-eket. Sok megoldás létezik, ami a szervezetre nézve sokkal kevésbé megterhelő, és körülmény szempontból meg kellőképpen kielégítő.
No comments:
Post a Comment