Sunday 29 September 2013

nem megy...

Szomorú tény...de tény, hogy bár már több mint két éve vezetem a blogom, soha, senkinek nem sikerült érdemben segíteni...úgy értem nem ismerek senkit, aki lefogyott volna a közreműködésemmel. Hogy miért foglalkoztat ez? Hát azért, mert ez a blog pontosan azért publikus, mert őszintén hittem (hiszek?) abban, hogy azzal, amit átéltem én magam, azzal másoknak is segíthetek irányt mutatni. Voltak, vannak, akik felvették/veszik velem a kapcsolatot, és elindulnak az úton, de eddig még senki nem ment el sokáig. Persze én mindig lelkesen reménykedek, szurkolok, segítek, és örülök, mint majom a farkának, hogyha azt látom, hogy van kézzelfogható haszna a blogomnak...ha van valaki, aki meghallja/meglátja/megérzi azt, amit ki akarok fejezni.

Megfigyeltem, hogy aki nagy súlyfeleslegtől megszabadul, abban mind benne van ez a segíteni akarás másokon dolog. Valószínűleg azért, mert felismerjük, mennyire sok sületlen baromság forog a világban, amikor pedig a megoldás mindenkinél ott van. A fejben, a tettekben, a számokban. De ahogy látom, nemcsak én vagyok ilyen szempontból eredménytelen, hanem mások is :-(

Meg tud őrjíteni az emberek furcsa, szelektív értelme. Okos, értelmes emberek képesek a gyenge kifogások egész sorozatát felvonultatni. A sasnak éles szeme van, de ha becsukja, akkor semmit sem lát. Az emberek hajlamosak elfordulni ahelyett, hogy kinyitnák a szemüket, és végre szembenéznének a valósággal. A legfontosabb kifogás, amit hallani szoktam, általában két irányba fut: Egyik, hogy kérem én nem tudom  számolgatni, méregetni, kidekázni, nyilvántartani, hogy mit eszem. Én elfoglalt vagyok, nekem erre nincs időm. A másik nagy kifogás, hogy nincs rá pénz.

Én azt gondolom ezekről, hogy mindegyik baromság. Nem tudom számolgatni, méregetni?? Mert miért? Ja, ha reggeltől estig folyamatosan eszem, mindenhol, mindenfélét....akkor nyilván valóban elég problémás lenne nyomon követni a dolgot. De ha valaki egy nap folyamán eszik 3-4-5 alkalommal, és tudatosan csinálja, egyáltalán nem probléma számolni. Csakhogy azok, akik ezt a kifogást szeretik hangoztatni, azok legtöbbször még arra sem vették soha a fáradtságot, hogy legalább egy nap megfigyeljék és kiszámolják, hogy tulajdonképpen mennyit is esznek meg. Értem én, csúnya eredmény jönne ki.

A másik a pénz téma. Könyörgöm, az miért kerül extra kiadásba, hogy valamit NEM eszek meg??? Nemet mondani egy adott étkezésre se nem pénz-, se nem időkérdés. Nagyon egyszerű a dolog. Az ember felébred reggel, és lefekszik este. Menet közben van a napja folyamán X alkalom, amikor a szájába ételt/italt helyez. Ezeket az alkalmakat kell lecsökkenteni....nemet mondani egy részükre. A túlsúlyos embernek az a problémája, hogy ez nem megy. Nem tud nemet mondani. De akkor mi a baj forrása? Igen, igen....a gyengeség. Az elme gyengesége. Mi történik a fejben, mikor az ember meghozza a döntést, hogy akkor én ezt most megeszem? Ott kell megállni, és nemet mondani. Ha nem megy, mert gyenge vagyok, akkor azt a problémát kell kezelnem. A gyengeségemet. Ebben az esetben egyáltalán nem az étkezési szokásoknál van a bibi, hanem mentális vonalon.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezt nem lehet kellemes nemhogy megpróbálni megérteni, de még elolvasni sem egy túlsúllyal küszködő embernek. Az én környezetemben meglehetősen sok ember van, aki túlsúlyos. És sokan elfordítják a fejüket tőlem....sőt olyan is volt, aki teljes mértékben elfordult tőlem, és azóta nem beszélünk, amióta lefogytam. Értem én, nem lehet jó látni azt, hogy ja, meg lehet csinálni ezt....ha úgy tetszik, valójában
tükröt tartok a puszta létezésemmel azoknak az emberek elé, akik a kifogások tengerén ringatóznak. És százszor inkább azt gondolják rólam, hogy "rohadj meg", mint azt, hogy "hűha, ez igen, én is meg akarom csinálni".

A lefogyás magányos harc, sokszor hangoztattam már. Egyedül kell megvívni....drámaian a halálhoz hasonlítottam...mert meghalni is egyedül halunk meg. Lehet, hogy ott van valaki mellettünk, és fogja a kezünket...de egyedül halunk meg. Lehet, hogy vannak, akik segítenek a fogyás útján...de nekünk kell egyedül végigmenni rajta. Nincs semmilyen csodaszer, vagy csodamódszer. Nincsenek csodák, csak tények meg számok. Meg a tükör. Az a csúnya, szemét, őszinte tükör. Persze lehet a tükröket elkerülni....lehet a mérleget kidobni a kukába...vagy meg se venni, ahogy én csináltam. És lehet újabbnál újabb készítményekben, gyógyszerekben, módszerekben bízni. 

Hányszor hallottam/láttam leírva, hogy jaj, annyi mindent kipróbáltam, de semmi sem használt....pedig nem próbálgatni kellene, hanem egyszerűen nem enni....ilyen átkozottul primitív. NEM ENNI. A nem evés nem kerül extra időbe, extra pénzbe. Persze olyat nem lehet csinálni, mert...mert miért is? Szánalmasnak tartom, amikor 35 feletti BMI értékkel rendelkező, súlyosan elhízott emberek azt fejtegetik, hogy hát nem szabad az izomból fogyni, csak a zsírból....könyörgöm, nem mindegy? Ha valakinek a fogyásra van szüksége, akkor az egyetlen, ami számít, hogy a mérleg mutatója lejjebb kússzon. Aztán majd ha lefogyott, akkor lehet az izmokkal foglalkozni. Addig csak ez is kifogás, meg elterelés arról, hogy gyönge vagyok...és nem merek szembenézni azzal, hogy nincs elég erőm nemet mondani.

18 comments:

Márta said...

Igazad van, s ezt a posztot lehet hogy részben én ihlettem, úgy sejtem...de én vállalom is mindazt, amit írtál...a hitekről, a feladásról, a magyarázatokról, a kényelmességről, stb......azt gondolom, hogy ha én is elérem a célomat, s huzamosabb ideig meg is tartom az elért eredményt, akkor van /lesz jogom erre érdemben válaszolni...az én harcommal, lehetőségeimmel,körülményeimmel, bármimmel kapcsolatban.....addig csak szurkolj nekem, jóóó??? :-)

Alan said...

Mártika, teljes erőmből szurkolok Neked! :) Minden a világon sok összetevős....ez a poszt is több helyről ihletődött...
Köszönöm a kommentet, és hajrá!! ...kár hogy messze vagyunk, szerintem élőszóban sokat tudnánk beszélgetni a világ dolgairól :)

strigadur said...

...már említettem...? jó hogy ott a szöveg a nagy fehér Yeti alatt a bal oldalon :P
Nagyon az út elején tartok, de tudom hogy elindultam... s ÉN neked köszönhetem...
Az utóbbi 20 évben kifogások mesterévé tettem magam(már magam is elhittem, hogy nincs esélyem lefogyni)
Most is... feladhattam volna számtalanszor... de elültetted a bogarat...
Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen vannak így vele... csak hát ("jó" magyar szokáshoz híven) "há ne-hogy-má megköszönjem !!?"
Az életmódváltás lehetőségét TE már bebizonyítottad. Hogy a számtalan többi "delikvens" sikerrel jár vagy sem... az már nem rajtad múlik.
Köszönöm a sorsnak, hogy ráfutottam soraidra...
Ui: leghatásosabb módszer NEM ENNI... kibírni.. az más lapra tartozik.
legkönnyebb módszer ? olyan nincs!!! Van AKARAT & ELSZÁNTSÁG
Kifogással sosem számoljuk meg a nap folyamán betermelt kalóriát,nem nézzük meg mit lehet kezdeni a zab vagy búzakorpával, nem gondolkodunk el a zöldség vagy gyümölcs és hagyományos"zsíros" rántott szelet közti különbségen...
ÉN megköszönöm neked Alan, hogy kifeszítetted behízott szemeimet... ,hogy lássam... van Akarat!
minden tiszteletem neked & a hasonló gondolkodásúaknak.

Alan said...

Strigadur, köszönöm a kedves szavaid...és hiszek abban, hogy Te leszel az élő példa,..:)

Tudod...az erő Veled - Velünk van! :):)

Anonymous said...

Szia Alan!
Mindent megteszek,hogy hamarosan legyen olyan posztod,hogy "mégis megy" !
Üdv Tibi

Alan said...

Szia Tibi,

Őszintén hiszem, hogy így lesz :) Hajrá!
Köszönöm a kommentet.

Zsófi said...

Én itthon Rólad mindig csak áradozni tudok! A PÉLDAKÉP lettél. Főleg, mert tartod is, amit elértél! És hidd el tuti mást is motiválsz, nem is kicsit...nem köti az orrodra:P!
UI.: ha megcsinálod a házi kókuszzsírt, várom ,hogy feltedd, hogyan sikerült tartósítanod is:D:D)

Zsófi said...

El sem hiszem...bár már cseles voltam, és kimásoltam a szöveget..úgy 7. próbálkozásra sikerült is:D! Látod, nem adom fel:D:D:D

Alan said...

Ó, kedves Zsófi, köszönöm a kedves sorokat. Sokat jelent nekem, amit írtál :)
kókuszzsír: nem fogok házilag csinálni, mert sikerült vásárolnom....sőt, már sütöttem is vele, ha lesz időm rá, ma meg is írom a blogban :) Üdv!

Alan said...

Én tehetek róla, bocsánat...nem voltam gépközelben, és a rendszer csak a jóváhagyásom után engedi a publikációt. Sajnálom :-(

Zsófi said...

Ó, akkor megkaptad az összes szenvedésem?:D:D:D..frankó:D:D
Cenzúra?? cöcöcöcö:DD:P

Alan said...

Igen...cenzúra? inkább a spamek miatt van, napi szinten kell kitörölni a sok spam-et, és egyszerűbb, ha eleve nem engedem ide, mint utólag operálni...olyan még nem volt, hogy bárki hozzászólását ne engedtem volna :)

Anonymous said...

Kedves Alan!
De igen! Érdemben segítesz, nekem biztosan. Nap, mint nap erőt adnak a posztjaid, és ahányszor elgyengülök, vagy feladnám, mielőtt bármit megennék, rohanok a gép elé a blogot olvasni.
Nagyon örülök, hogy már több, mint egy éve rád találtam, mert nagy hatással van rám minden amit írsz. Tiszteletre méltó, hogy bár Te már elérted a célt, a mai napig vezeted a blogot, és motiválsz minket :)
Köszönettel tartozom Neked, s ezzel nem vagyok egyedül!
Alice

Alan said...

Kedves Alice!

Köszönöm ezeket a sorokat, Benned a többedik emberre találtam, akinek egyértelműen a segítségére tudtam-tudok lenni, ami nagy örömmel tölt el. Őszintén kívánok Neked további sok sikert az utadon!

Üdv: Alan

Vándormadár said...

Hello! Most akadtam a naplódra, és gratulálok az eredményedhez!Nem semmi, komolyan, hogy életmódot váltottál, és leadtad a felesleget. Én ugyan normál alkatúnak számítok (bár erős csontozatom), de jó ilyenről olvasni. Néha sajnos elcsábulok arra, hogy fagyizzak vagy csokizzak. De sportolok, rengeteget futok, járok rendszeresen "versenyekre" (direkt raktam idézőjelbe, mivel a futás miatt csinálom, nem a verseny miatt). Mindezt amiatt csinálom, mivel imádok futni, nem fogyókúra célból. Persze az is közrejátszik, hogy jó, hogy ehetek rendesen :). Ahogy hallom, egy diétát nem lehet úgy csinálni, ha az ember nem szereti... További sikert a súlyod tartásához, meg egyebekhez!! :)

Alan said...

Kedves Vándormadár,

Köszönöm a gratulációt, és az elismerést pláne, hogy "civiltől" érkezik :)

Anonymous said...

Kedves Alan!
Nagyon érdekes ismeretterjesztő filmet láttam pár napja. Pontosabban bekapcsolódtam. A böjtről szólt. Orosz és német kórházakban alkalmazott gyógymód, különféle betegségekre. Én akkor meredtem a képernyőre igazán, amikor meghallottam, hogy kísérletekkel bizonyították, hogy 4% mindössze a fehérjevesztés, a többi zsír. Hoppá, hiszen egészen mást olvasni mindenhol, hogy fehérjét veszít a szervezet éhezés esetén, márpedig úgy gondolom a böjt az egyfajta éhezés. A műsor címe " A böjt tudománya". Sajnos a neten nem bukkantam rá, pedig jó lenne megnézni az elejétől a végéig.

Alan said...

Biztos érdekes volt. A világ tele van kísérletekkel, meg kutatásokkal, és nagyon sok mindenre találunk igazolást...meg sokszor az ellenkezőjére is :) Ezért hiszek én abban, hogy mindenkinek a saját anyagcseréjét kell kiismernie.