Thursday, 19 September 2013

Ön-tudat

Az az igazság, hogy igen ritkán olvasom vissza az írásaimat, amiket itt a blogon írtam. Ha mégis, akkor azért, mert valaki referál rá, vagy kommentel hozzá. De alapvetően azért nem olvasom vissza, mert akkor azt hiszem, nagyon megritkulnának a bejegyzéseim. Azért, mert tulajdonképpen vagy önmagam ismétlem, vagy ha épp ellentmondok magamnak, akkor azt magyarázom, hogy mi változott meg.

Mindegy, megfogadtam, hogy nem hagyom abba a blogolást. Még csak két éve írom, de ez is messze több, mint a legtöbb ehhez hasonló blog. Találtam pár embert már, akiről szívesen olvastam volna tovább, de eltűntek. Pedig érdekelne, mi lett velük. Mi van vajon Zsolával, Málnapudinggal....csakhogy mondjak példákat....Egyszóval én igyekszem nem abbahagyni, még akkor sem, ha sokszor ismétlem magam, és sokszor ugyanazt magyarázom....

Az biztos, hogy a lefogyás és az életmódváltás nem kényelmes és nem is kellemes eleinte. Mondjuk később sem válik azzá, csak vannak folyományai, amik nemhogy kellemesek, de egyenesen élvezetesek lehetnek....Viszont nem lehet elégszer hangsúlyoznom, hogy individuálisan kell kezelni. Mindig van kifogás....neked azért könnyű, mert van pénzed rá, neked azért könnyű, mert van időd rá.....Szerencsések a génjeid, van lehetőséged, nekem nincs. Nekem nincs pénzem, időm, energiám, én nem tudok számolgatni, meg kidekázni dolgokat, meg nekem KELL az a kenyér vagy a csoki, vagy a csülök vagy a pacal...blablablba....

Mindig, mindenkinek van kifogása...ha akar magának. Ha keres, talál. De ha kifogást keres, akkor valójában kibúvót keres, és hazudik magának, ha azt mondja, ő akarja az életmódváltást, csakhátugye....*ide jön az aktuális kifogás szövege*. Mindig, minden helyzetnél van rosszabb. Valószínűleg jobb is. A döntés a miénk, hogy merre nézünk...melyik irányba. Előre, vagy hátra. Nézhetem azt, hogy bezzeg Dubaiban mennyivel jobban élnek....de nézhetek Szibéria felé is. Végső soron rajtam múlik, hogyan érzem magam. Az életünk körülményeiben van, amin tudunk változtatni, és van, amin nem. Öregapám kézzel írott füzetéből a svéd tengerészima jut eszembe:

 "Istenem, adj elég erőt ahhoz, hogy megváltoztassam, amit meg tudok, és elég türelmet ahhoz, hogy elviseljem azt, amit nem."

Azt hiszem, ott van a lényeg, hogy hozzuk ki az adott helyzetből a legjobbat. Ez megfelelő irányt tud nyújtani. Nem azon kell keseregni, hogy miért nem születtem Brunei hercegének. Vagyok aki vagyok, ott, ahol, úgy ahogy. Ha életmódot akarok változtatni, körbe kell forgatnom a fejem, és meg kell ismernem a lehetőségeimet, és kihozni a legjobbat, amit tudok. Mindig van merre nézni, mindig van merre elindulni. A kérdés az, hogy akarom-e vagy sem. Ha akarom, akkor el kell indulni, és nem kifogásokat gyártani, meg elméleteket. 

Más téma: Sikeresen könyvelem el az elmúlt hat hetet, kerek 10 kilót dobtam le magamról a nyári lazább életmódból kifolyólag rám jött többletből. A lazább életmód annyit takar, hogy próbáltam nem számolni/mérni a megevett kalóriákat, és ösztönből élni....azaz: Fehér kenyér helyett barna és/vagy teljes kiőrlésű, vaj helyett light krémsajt, szalámi helyett sonka, rántott hús helyett natúr zsírmentesen sült, fehér rizs helyett barna, és így tovább. Ha extralaza volt a szitu, akkor: Snickers flapjack helyett zabos müzliszelet, tejes-zsíros jégkrém helyett sorbet, oreo helyett digestive, big tasty helyett chicken legend. 

Szóval mivel a választás mindig adott, mindig az egészségesebb/ alacsonyabb kalóriás ételt választottam. Mellette továbbra is megtartottam a napi 2 óra aerob mozgást és a súlyzós gyakorlatokat is. Összesen két nap volt egész nyáron, amikor nem sportoltam semmit....mindkét alkalommal kora hajnaltól késő estig volt a családi program, és vezetnem kellett, így fontos volt, hogy pihent legyek, tehát mondjuk nem keltem fel hajnal négykor két órát biciklizni, hogy hatkor el tudjunk indulni. A lényeg, hogy hatástalan volt a dolog, és jöttek vissza a kilók egymás után. Hat hét kontrollált étrend után, most állt vissza a súlyom.

Ez a sokadik próbálkozásom volt egyébként a dokumentáció nélküli súlytartásra...és ugyanúgy elbukott, mint az összes többi. Úgy tűnik, kell a kontroll, nincs mese. Lehet, hogy ez csak nálam működik így, de nálam tuti így működik. Az mindenestre jó érzés, hogy tisztában vagyok azzal, hogy én döntök. Tehát ha úgy akarom, akkor fogyok, mert úgy szabom meg az étrendemet. Azt hiszem, hogy a legnagyobb előny ebben az egészben talán pont ez. Nagy önbizalmat ad az embernek a tudat, hogy  képes a saját testét irányítani.  

2 comments:

  1. Szia!

    Mindenesetre az biztató, hogy számolással sikerül tartanod a súlyt. Sokan visszahíznak, kb. akkorára, mint voltak. Bízom benne (nem, inkább tudom), én nem fogok.

    Üdv: Silverke

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen...ezért gondolom, hogy komolyan kell venni, azt, hogy élet-módváltás. Nem valami kúra, ami eltart valameddig. Valahogy úgy tudom elképzelni az optimális rendszert, hogy az ember az év 80-90%-ában számol, és a maradékban lazul...Talán így tartható a megszerzett eredmény.
      Köszönöm a kommentet.Üdv, - Alan

      Delete