Az elmúlt néhány év tapasztalatából kiindulva ma már egészen máshogy gondolom a "determinált testtömeg elméletet". Azért tettem idézőjelbe, mert azt hiszem ilyen nem létezik. De arra értem, amikor emberek azzal indokolják a túlsúlyt, hogy genetikailag be van kódolva az emberbe a tömege, szóval történjen bármi, úgysem fog lefogyni, mert ő ilyen és kész.
Hazudnék, ha én sosem gondoltam erre régen. Volt például egy időszak, mikor kitaláltam, hogy jó, akkor lemondok a csokiról és a kóláról, biztos fogyni fogok. Több mint másfél évig nem ettem egy kocka csokit sem, és nem ittam egy korty (persze cukros) kólát. Nem fogytam semmit. Mérlegre persze előtte sem és utána se álltam, dehát éreztem/láttam magamon, hogy semmi sem változott. Persze hogy nem, mert a csoki helyett ettem mást, nyilván....ma már tudom, hogy ennek semmi értelme nem volt, de akkor egyáltalán nem foglalkoztatott ez a téma ilyen mélyen, mint most. Hanem csak azt láttam, hogy semmit sem ért, hogy megvontam magamtól a sok csokit meg a kólát, tehát tökmindegy, mit csinálok, úgysincs értelme. Az efféle hamis utak vezethetnek az ilyen konzekvenciákhoz. Hiszen rosszul okoskodva ha nem számít az a sok cukor, meg CH, amit másfél év alatt NEM ettem meg, akkor ugye minek erőlködni?
Visszatérve a jelenbe, ma már azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy van információ az egyéni DNS-ünkben az alkatról, talán a tömegről is...sőt így ahogy ezt leírtam egész biztosan van....de úgy vélem, ha van is, akkor annak az egészséges határon belül kell lennie. tegyük hozzá, hogy az egészséges embereknél. Az egészséges határt én úgy definiálnám, hogy az a tól-ig súlyhatár, amikor a testsúly mértéke nincs hatással az egyén egészségére. Ha úgy vesszük, a BMI is tartományokat ölel fel, bár nem mosnám össze ezzel a genetikai bigyóval, hiszen a genetika alapján mindenki különböző, a BMI meg épphogy skatulyákat oszt.
Saját tapasztalatból azért jutok sokszor erre, mert úgy látom, hogy egy kiegyensúlyozott, egészséges étrend, és aktív mozgás mellett kialakul az embernek egy súlytartomány, ami alá csak akkor tud menni, ha koplal, vagy irreális mértékben nekiáll cardiózni. Mert mondjuk úgy gondolja, hogy az adott súlytartomány, amire beállt a szervezete, az neki nem megfelelő. Mert mondjuk ő vékonyabb szeretne lenni annál a súlynál.
Sokan támasztanak hamis/téves illúziókon táplált, hosszú távon elérhetetlen célokat maguknak, ami nem jó, mert még ha egy ideig ki is tart az akarás, előbb utóbb ugyebár fel kell jönni a víz alól levegőt venni, és akkor könnyen széteshet az egész. Mondjuk 5 vagy 10 kiló különbség éveket, vagy akár egy életet is tönkretehet..mondok egy konkrét példát:vegyünk alapul egy 36 éves hölgyet, aki 160 centi magas, és 70 kiló. Egészségesen táplálkozik, mozog rendszeresen, de nem fogyókúrázik. Ő sokallja a 70 kilót, és 60-re le akarja vinni a súlyát. Könnyen lehet, hogy egy életen át tartó koplalás lesz az eredménye, ami hosszú távon frusztrálttá, megkeseredetté, elégedetlenné, és rosszkedvűvé teszi, holott a 70 kiló is még a normál BMI kategóriába tartozik, és egyáltalán nem veszélyezteti az illető egészségét, Miért akar mégis fogyni? Mert ő úgy érezné jól magát, ha a 60 kilós lenne. Ha viszont egészségügyileg nem indokolt a fogyás, akkor csupán esztétikai okból van a szándék, csakhogy az esztétika mindig nagyon relatív.
Gondoljunk csak Rubens által festett női idomokra, vagy akár a Milói Vénuszra...(még az is messze van a mai trendtől) hogy mi a szép, az megfoghatatlanul viszonylagos, és nagyon szubjektív. Nyilván az adott társadalmi környezet is meghatározza, de alapvetően az motivál, amit mi gondolunk saját magunkról. Egy ilyen esetben sokkal jobbnak tartom azt a fajta tréninget, aminek a célja a szépségről alkotott kép módosítása, mint az éhezés-extrakardió általi alacsonyabb súly elérése.
Szerintem az ember az egész élete során keresi a helyét a világban valamilyen szempontból. Ha valaki tudatosan próbálja az életmódját felépíteni, akkor olyan emberré válik, akinek a tudatossági igénye nemcsak az életmódnál marad, hanem minden irányba terjedni kezd. Mert ahogy a testsúlynál is kirajzolódnak a miértek, úgy az életben is. Már persze nem a mély értelmű miértekre gondolok, hanem a honnan jöttem-hová tartok miértekre :)
No comments:
Post a Comment