Az embernek egyszerre több irányba kell megfelelnie az életben, és azt hiszem, ez így van rendjén. Csakhogy általában hamar felismeri mindenki, hogy ez a több irányba való megfelelés erősen kompromisszuméhes. Máshogy fogalmazva, mindenkinél van egy rangsor, ahol elég könnyen hátracsúszhat az önmagunkra való idő/pénz/energia fordítás. Ráadásul első körben ez még helyénvalónak is tűnik, hiszen az az ember, ha önmagát bármilyen téren előréb veszi más(ok)nál, az bizony önzés, márpedig az önző minőségjelző nem pozitív előjelű.
De az első kör a szerencséseké, ugyebár, általában viszont mindig van második, meg sokadik kör is, hiszen a szempontjaink rugalmasak, és nagyon nem mindegy, mikor, milyen irányból közelítünk. Tudom, minden példa sántít....de mondjuk a kötéltáncosnak is nyilván a legfontosabb az élete és a biztonsága, de rögtön utána ott toporog a sorban a mutatvány sikere, és az elismerés kivívása is. Kis képzavarral élve ezek között kell egyensúlyoznia úgy, hogy ne essen le.
Sajnos a való, mindennapi életben a leesés nem feltétlenül látványos dolog, éppen ellenkezőleg, szinte van, hogy fel sem tűnik. Szép lassan átveszi életünk az feletti uralmat a pénzkergetés, a munkahelyi megfelelni akarás, az anyagi terhek elosztása, a gyereknevelés, az egészségügyi gondok....szóval szinte minden fontosabbnak tűnik az egészséges életmódnál.
Valahogy mintha ez olyasmi lenne, amit tologathatunk, hogy jó, majd foglalkozunk ezzel is, csak előbb felépítem a házat/ megszerzem a pozíciót/kifizetem a hitelt/ és így tovább. Jó esetben szimplán elég a kor, hogy az ember újratervezze az életútját, rosszabb esetbe ebbe azért bele-belejátszik egy orvosi diagnózis is, vagy egy rossz lelet.
Nem könnyű felnőtt fejjel lerombolni a magunkban felépített tévhiteket, átírni a prioritási sorrendet, és nekiállni olyan dolgoknak, amiket addig közelről sem csináltunk. Ezért gondolom, hogy a létező legjobbat tesszük azzal ha a gyerekeinknek minél korábban megmutatjuk ezeket a mintákat. Hogy ők például ne negyvenévesen álljanak neki átformálni az életmódjukat, hanem eleve olyan legyen addigra az életvitelük, ami jó úgy ahogy van.
Lehet trendeket követni, de szerintem sokkal jobb az ösztönben megbízni. Vannak olyan területek, ahol hinni kell, mert nincs lehetőségünk a bizonyosságra (például az édesítőszerek világa), vannak viszont olyan kérdések, amikben viszonylag egyszerű döntést hozni. Az egészen biztos, hogy az egyénre szabottan mértékletes mozgással nem ártunk, ahogy a földből kinövő zöldségek, gyümölcsök fogyasztásával sem.
A lényeg, hogy az iránnyal tisztában legyen mindenki. Szerintem az emberek egyre inkább elfordulnak a reklámozott figuráktól, a mondvacsinált példa-emberektől, és az éppen divatos módszerektől. És keresni kezdik azt, ami megmagyarázhatóan, érthetően, és -a legfontosabb- hitelesen belátható.
No comments:
Post a Comment