...tovább...

Állítólag a szorgos hangyák nem is olyan szorgosak. Amikor sok-sok hangya húz egy irányba egy nagyobb levelet például, akkor nem közös munka folyik, hanem mindenki saját maga felé húzza, és amelyik irányba elbillenek az erőviszonyok, abba az irányba indul el a levél. Ezt még régen olvastam valahol. A lényege, hogy optikailag úgy tűnik, komoly csapatmunkáról van szó, de valójában önző disznó mindegyik kis hangya, és magának akarja az egészet.

Azt hiszem mi emberek is ilyenek vagyunk. Tulajdonképpen akkor lennénk elégedettek (talán), ha nem kéne mozogni semmit sem, lehetne zabálni mindent korlátok nélkül, és tökéléletes alakunk, továbbá ultrafit testünk lenne. Ja, és a nap minimum 48, de inkább 72 órából állna. Persze az is lehet, hogy egy idő után ez is kevés lenne, mert többet akarnánk.

Vajon ez baj? Vagy ez viszi előre az emberiséget? Ettől leszünk jobbak, vagy ez hátráltat? Egyáltalán hogyan lehet ugyanaz a dolog aspektustól függően totál ellentétes jelentésű? Láthatjuk, mennyire lényeges lehet a hozzáállás....

Hogy a legutolsó post után felkapjam a fonalat: Kocsikerék megcsinálva, GPS lecserélve, bringa helyrerakva. Vettem új külső gumit, belsőt is, mindjárt kettőt, felkészülve a lehetséges további problémákra, és vásároltam kézipumpát is, és mindjárt le is teszteltem, hogy fel tudom-e fújni a kereket.....fel tudom. A mai korban ez kábé olyan, mint a kézzel levélírás. Elvileg az ember tudja, de mikor odakerül a sor, az eredmény elég lehangoló tud lenni.  Matekoztam fél óráig, mire rájöttem, hogy kell felpumpálni kézzel a kereket....Telefonom a szervizben, kicsit az is ijesztő, mennyire furcsa tud lenni az ember élete okostelefon nélkül. Nem merek új utakra menni a bringával, mert úristen, mi van ha elkavarodom? Hogy találok haza gps nélkül? Lol. Nem tudok zenét hallgatni sem... Na nem mintha leszakadna az ég, ha menet közben nem muzsikál a fülembe senki, de amikor a hegyek között suhanok a biciklivel, miközben Bach levegős G húrja zsong a fülembe....az azért nem kárpótolható a közlekedés-zajjal.

Érzékelem a fejlődést, mert tegnap 80 km-t mentem egyhuzamban, ill. a felénél 5 perc pihenőt tartottam, és sokkal jobban bírtam, mint legutóbb, mikor ennyit mentem egyszerre. Az időjárás nagyon meghatározza azokat a napokat, amikor tudok tekerni. Ha süt a nap valahol, ki kell használni, mert lehet, hogy aztán hetekig alkalmatlan lesz az időjárás a bringázásra.

Napi több órát tölteni sporttal, mozgással nem könnyű feladat. Senkinek sem az, függetlenül az egyéni körülményektől. Nemcsak fizikailag kell teljesíteni, hanem logisztikailag, és bizony mentálisan is. Azt hiszem, ez nagyon lényeges pontja az eredményes súlytartásnak. Legalább akkora jelentőséget tulajdonítok neki, mint a fogyásnak a diétában. És továbbra is dühít, mikor összekeverik a kettőt, és súlyosan elhízott embereket kizavarnak futni, meg sportolni azért, hogy lefogyjanak. 

Valamiféle kettősséget érzek magamban, mikor az életmódváltással, a fogyással kapcsolatos műsorokat/beszélgetéseket látok/hallok. Egyfelől örülök annak, hogy a téma fel van kapva, másfelől dühít a dilettantizmus, és az, hogy igazából ritkán beszélnek a lényegről, és a sok elhangzó jótanács meg okosság ritkán van összhangban az általam gondoltakkal. Azt viszont tudom, hogy én amit gondolok, amögött soksok tapasztalat, élmény, szenvedés...van. Sokszor van, hogy aki hirdeti az igét, nemhogy ragozni sem tudja, de kompetenciában sincs sehol. Vagy ha van, nincs megmutatva a hitelessége.....sajnos.