Friday 18 November 2016

Máshogy

Időnként felmerül bennem, ha most kezdeném el újra, vajon mit csinálnék máshogy. Gondolom az élet minden egyéb területén ez egy visszatérő elem, hogy az ember újragondolja a dolgait. Nekem a bekattanás idején lövésem sem volt az étkezésről olyan értelemben legalábbis, ahogyan ma gondolkozom róla. Egy dolgot tudtam száz százalékosan: hogy nem akarok tovább úgy kinézni, ahogy kinéztem. Hogy elegem van a kövérségből. Hogy muszáj megváltoznom. Ennyit tudtam, semmi mást.
Illetve persze túl voltam én addigra már annyi mindenen, és szépen menetrendszerűen magamba szívtam a szokásos dolgokat: ilyenek a génjeim, úgyis bármit csinálok, sosem fogok lefogyni, biztos szét van cseszve a hormonrendszerem, stb.stb. Az elhatározásomon kívül nem volt más. Józan paraszti ésszel estem neki a dolognak, és egyszerűen abbahagytam az evést. Nem számoltam sem a kalóriát, sem a szénhidrátokat, semmit sem. Egyszerűen csak befejeztem az evést. Persze enni kell, éppen ezért nehéz, hiszen ha valaki nem eszik, akkor éhen vesz, így valamit mindenképpen ennem kellett. Abból indultam ki, hogy a zöldség-gyümölcs nem árthat, úgyhogy nyers sárgarépát ettem (pár szálat) napközben, esetleg 1-2 almát mellé, főétkezésként pedig általában valamilyen halat pároltam magamnak, és azt is zöldséggel...kelbimbóval, karfiollal, vegyes fagyasztott cuccal fogyasztottam el.
Valahogy ösztönből azt gondoltam, ez így jó lesz. Végül is bevált, de ma már máshogy csinálnám.
Az első 40 kiló után még mindig nagyon kövér voltam, a környezetem nem is vette észre, hogy fogytam. Érdekes érzés volt. Ennyit fogyni észrevétlenül...50-60 kilónál a barátaim óvatosan érdeklődtek, hogy esetleg fogytam-e :)....Aztán ahogy mentek le a kilók, úgy mélyedtem el egyre jobban a témában, és elkezdtem naplózni a súlyom alakulásán kívül azt is, hogy mit, mennyit eszem.
Ha újra kezdeném, biztosan 

  • Megtervezném alaposan a folyamatot, hiszen amikor ki van tűzve a cél, akkor teljesen megbízhatóan hagyatkozhatunk a számokra, nem fognak cserbenhagyni. Én a számok segítségével tudtam mindig a megfelelő irányba menni, miután az ösztönös induláson túl voltam.
  • Nem a halakat enném  elsőre. Fogalmam nem volt arról, hogy melyik hal milyen, azt hittem mindegyik egészséges, meg light. Namost a makréla vagy a lazac, de még a pisztráng sem egy tőkahalfilé....ma okosabban és színesebben indulnék.
  • Biztosan nem vásárolnék össze annyi szart  ruhát magamnak, élvezve, hogy jé, már ez a méret is jó rám. És akkor például tuti nem járnék úgy, hogy mire az USA-ból ideér az Old Navy-s rendelésem, addigra már az a méret sem jó, mert megint kevesebb lettem.
  • Nem vennék annyi készített joghurtot, ami light, de csak mert nem zsíros. A mai napig nem tudom felfogni, miért nem lehet édesítőszerrel joghurtokat csinálni. 5 éve őrjöngök azon, hogy a weight-watchers termékekbe miért raknak cukrot. 5 éve nem értem, és láss csodát...1-2 hónapja megjelentek a polcokon az édesítőszeres zsírmentes joghurtok. Halleluja. Igaz, ritkán, kevés helyen és ultra drágán van, de legalább van.
  • Nem problémáznék bizonyos dolgokon annyit. Például bizonyos édesítőszerek káros hatásain. Ma már úgy gondolom, ezek mögött nagyrészt a cukoripar haszonélvezői állnak, és sokkal inkább gondolom hit-kérdésnek, mint tényeknek a témában elérhető híreket, információkat.
  • Tartózkodnék a rexiáktól...nemcsak utólag, de előre is. Beleestem sokszor. 75 kilósan konkrétan ijesztően néztem ki - anorexia veszély....aztán volt egy időszakom, hogy napi 6 órát kardióztam - exorexia veszély....aztán szinte mániákusan néztem az összetevőket, és végletesen viselkedtem, ha evésről volt szó (olyan ételt voltam hajlandó fogyasztani kizárólag, amit csak én és csak úgy és csak olyan körülmények között készítettem) - ortorexia veszély.
Nyilván még sok apróság van, ami most nem feltétlenül jut eszembe, vagy nem annyira lényeges. Ami viszont az, hogy ez az egész blogolás úgy indult, hogy hittem/hiszek abban, hogyha minden fontos (vagy lényegtelen) tapasztaltomat, minden érzésemet, kételyemet, örömömet, bánatomat ide leírom, akkor lesz itt egy csomó információ olyan dolgokról, amikről például én nem találtam szinte semmit sem a neten. Állati nehéz olyan helyet találni, ahol huzamosabb ideig, hiteles forrás osztana meg tapasztalatokat. Pedig ezekből mások is nyerhetnének. Ismereteket, információkat legalábbis biztosan. Márpedig az igazi életmódváltáshoz a szándékon kívül az információ, ami leginkább szükséges.
Sok hely van amúgy, mert ez egy nagyon felkapott dolog lett. Mondjuk érthető, hogy az, hiszen a bolygónak tetemes része túlsúlyos, és összességében véve tök jó lenne, ha ezt orovosolni lehetne valahogy. Csakhogy ahogy szoktam mondani, a netet én úgy látom, mint egy nagy szénakazalnyi szemét, amiben itt-ott akad egy vékony tű, ami hasznos és érdekes tud lenni. De ember legyen a talpán akinek van ideje/energiája/türelme/ismerete/kitartása/ésígytovább kibogarászni a sok ocsú közül a búzát. Szóval sok hely van, de sajnos a legtöbbje vagy már nem él, vagy van valami mögöttes szándék, vagy hiteltelen az elkövető, értem ezalatt, hogy kovács kettő józsef, aki százhetvencentisen nyolcvannyolc kilóról lefogyott hetvenkettőre, az az én szememben nem mindentudó guru, de még csak nem is megbízható forrás, akiben/akinek hinni tudnék.
Nem mintha kisebbíteni akarnám bárkinek az akár egy kilós fogyását is. Nem akarom. Becsülendő teljes mértékben. Csak ne keverjük a szezont a fazonnal: az, aki ötven fölötti béemi-vel él bármeddig is, az nem tud mit kezdeni egy olyan fogyós sikersztorival, aminek a kiindulópontja ott van, amiről ő csak célként álmodozhat...talán. Helyén kell kezelni a dolgokat.


No comments: