Tuesday, 4 April 2017

Ha örömlány vagy, ágyba visznek....

Tulajdonképpen születésünktől fogva az egész életünk egy nagy kompromisszumos adok-kapok játék. Az élet különféle akadályokat gördít elénk, azokat vagy megoldjuk, vagy nem, vagy erre, vagy arra visz tovább az út a következő jelenet felé. Jövünk valahonnan, és tartunk valahová. Van aki magasról indul és a mélyben végzi, és akad olyan, aki a mélyből is fel tud törni. Sokfélék vagyunk.
Egy viszont biztos: ráfordítás nélkül nem lesz eredmény. Ha nem teszünk semmit, csak sajnálkozunk, és kifogásokat keresünk, akkor maradunk ott, ahol voltunk. Ma érdekes cikket olvastam egy amerikai oldalon, ahol azt boncolgatták, vajon hibásak vagyunk-e a kövérségünk miatt? Vajon mi tehetünk-e róla?

Van aki azt kérdi, ki más lenne? Logikus. Van aki azt mondja, mindenkinek más az anyagcseréje, mások a génjei, máshogy dolgozik a teste, amibe nincs beleszólásunk. Ebben is van igazság. Lehet ezt az egészet úgy is nézni, hogy vagy felveszem a kesztyűt, vagy nem. Ha felveszem a kesztyűt, akkor tudom, hogy harc vár rám, amit végig kell nyomni, amíg bírom. Ha jól játszok, ha jól küzdök, ha mindent megteszek, amit csak tudok, akkor nyerhetek. Ha nem, akkor veszítek. És igen, a bokszmeccs során a vesztes is sok pofont kap. Hiába nem nyer. Mert ilyen az élet.

De ahogy a bokszolók is újra meg újra felhúzzák a kesztyűt, úgy nekünk is áll a lehetőség, hogy egy-egy sikertelen "meccs" után nekiálljunk újra edzeni, harcolni, küzdeni, és esélyt szerezni arra, hogy nyerjünk. De az fontos, hogy nyerni csak akkor lehet, ha felvesszük azt a kesztyűt, és beállunk a ringbe. Ha nem tesszük meg, nem baj, de akkor tudomásul kell venni, hogy az van, ami van. Úgyhogy a választás mindig adott: bevállaljuk....vagy nem....

No comments:

Post a Comment