Friday 24 November 2017

Egyensúly

Sokszor visszautaltam már arra a meghatározó egyik élményemre, amikor egy étteremben dolgozván arra figyeltem fel, hogy az emberek többsége hogyan gondolkozik. Heti menü volt, egy komolyabb leves és egy gyöngébb második, vagy fordítva... A menü, B menü. Mondjuk gulyásleves, krumplistészta, és erőleves, pörkölt-nokedli. És rendre jött a kérdés, hogy lehet-e variálni a menüket...? De persze senki sem arra gondolt, hogy erőlevest és krumplistésztát kér, hanem a vastagabb verziót akarták egymás mellé rakni...húsleves, és pörkölt. Naná....

Most ez megint eszembe jutott...hogy az emberi természet milyen szokott lenni...mert bizonyára egy alaposan kigyúrt férfitest vonzó tud lenni egy nő számára, ahogy egy tökéletesen karban tartott női test is vonzó lehet egy férfinak. Csak a nagy kérdés az, vajon akkor is fennállna a vonzalom, ha tudná a másik, hogy mennyi minden van a mögött a test mögött. Mennyi munka, mennyi idő, mennyi energia. Hogy akkor is vonzó lenne-e az a férfi, ha úgy élne vele együtt a nő, hogy a pasas napi sok órát töltene azzal, hogy úgy nézzen ki, ahogy. Vagy egy megfoghatatlan idea csak az egész... egy eszmény a férfiról, akinek fullra kigyúrt teste van, aki bajnok az ágyban, aki romantikus, és tele van pénzzel, de nem jár el dolgozni sem....aki figyelmes, gyöngéd, de ugyanakkor határozott és férfias....aki biztonságt ad, de mellette szabad és önálló is lehet a nő....stb

A legtöbb tökéletesre gyúrt test mögött akár rejtőzhet ugyanolyan oldalra esett elme, mint amilyen egy kórosan elhízott ember esetében. Lehet az a tökéletes testtulaj egy mániákus, valóságtól elrugaszkodott valaki, egy végtelenül nárcisztikus, önző ember, aki mással sincs elfoglalva csak saját magával. Aki szeretkezés közben is feszül, és saját magát érzi-nézi, hogy húdejól nézek ki.... 

Természetesen női verzióban ugyanez. A tökéletes testű hölgy is lehet egy önző valaki, akinek az élete a diéta, a fitnesz, a sminkvilág, az öltözködés, és a férfi kizárólag egy szexuális eszköz, vagy egy pénzforrás (jó esetben mindkettő) szerepét tölti be.

Én úgy gondolom, ez a világ az egyensúlyról szól. Megtalálni az egyensúlyt a kövérség és a soványság között. A fitnesz-őrült és az elhanyagolt között. Az önzés és az önfeláldozás között. Az adni és a kapni között. Szerintem a boldogság nagymértékben függ attól, mennyire tudjuk megtalálni az egyensúlyt.

És ez nem könnyű. Ahogy sokszor írtam arról is, hogy a lefogyást baromi nehéz megcsinálni, de a know-how egyszerű. Nem kell sokat agyalni rajta. Keveset enni, többet mozogni. Minél kevesebbet enni, minél többet mozogni, ésszerű határon belül. Azonban a súlytartás már más tészta, ott meg kell találni az egyensúlyt. Ott stratégia kell, hosszútávú elgondolás, fenntartható rendszer.

Hasonlóan látom az élet egyéb dolgait is. Szétgyúrni magad "könnyű". Nem megcsinálni, az lehet nehéz természetesen, hanem a módszer könnyű. Nincs benne semmi különös. Diéta, és edzés ezerrel. Sok fehérje, jó időzítés, és rengeteg idő. Ennyi. Nem azt állítom, hogy könnyű, hanem hogy az a könnyű, hogy lássam, merre kell menni. Lehet, hogy attól még nem megyek arra az útra, mert meredek, mert nincs kedvem, stb....de az út látható. A kiegyensúlyozottság útja nem látható, azt meg kell keresni. Lépéstől lépésre haladva a ködben. Óvatosan, lassan helyezni a testsúlyt a lábakra, ha borul, még legyen lehetőség visszalépni.

De ha rátaláltunk, akkor szerintem működik. Nem könnyű ez az út sem persze....de a boldogság kulcsa szerintem itt van...a középúton, ahol egyensúly van. Ahol nincs túlzás, ahol nincsenek szélsőségek, ahol normalitás van....(egyáltalán van ilyen szó?)

Van konklúzió: ésszel. Nem átesni a ló oldalaira, folyamatos kontroll mellett törekedni az egyensúlyra, törekedni a szélsősgémentes középútra.

No comments: